VáLaSzD kI aZt A sZíNt, AmElYiKkEl PiLlAnAtNyIlAg A lEgSzÍvEsEbBenN kÖrBeVeNnÉd MaGaD, éS oLvAsD eL a JeLeNtÉsÉt! :)

• SÁRGA: Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
  A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
  A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
  Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
  A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.
• NARANCSSÁRGA:  Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
  Kinában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
  A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.
• PIROS:  Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
  A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
  A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
  Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
  A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
  Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
  Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
  Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
  A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.
  Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
  Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe.
  A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
  Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.
  Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.
• BARNA:  A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.
  Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
  Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
  A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.
• SZÜRKE:  A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
  A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
  A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.
• ZÖLD:  A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
  Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
  A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
  Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
  Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
  A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
  Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.
  Az iszlám hagyományban a Prófétára és a Paradicsom ígéretére utal.
  Az alkímiában a zöld kő az aranyhoz való átmenetnek felel meg.
• KÉK:  Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
  Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
  Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
  A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
  A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
  Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.
• LILA:  A mértékletesség színe.
  Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
  Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
  A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
  A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.
• FEKETE:  Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
  A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
  A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
  Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
  A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
  A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
  Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.