A Boldogság Titka

Egy kereskedõ elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tõle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett. Hõsünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedõk jöttek és mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellet várakoznia míg rá került a sor. 

A bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége elõadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körben a palotát és két óra múlva jöjjön vissza. "De szeretnélek valamire megkérni - tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. - Fogd ezt a kanalat, és figyelj, útközben ne lötyköld ki az olajat."

A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsõin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszatért a Bölcshöz. 

"Nos hát - kérdezte a Bölcs - láttad a perzsaszõnyegeket az ebédlõmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörû pergameneket a könyvtáramban?" 
 

A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törõdött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. 

"Akkor menj vissza, és nézd meg a világom csodáit" - mondta a Bölcs. - "Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered."

A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden mûvészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörûséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a mûalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenrõl, amit látott.

"De hol van a rád bízott két csepp olaj?" - kérdezte a Bölcs. 

A fiatalember rápillantott a kanálra és látta, hogy az olajat kilöttyintette. "Nos, ez az egyetlen tanács amit adhatok neked - mondta a Bölcsek Bölcse. - A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévõ két csepp olajról."

//Forrás//