Üdvözöllek az oldalamon!

"Vannak lelkek, akik úgy születnek a világra, hogy ketté szakadnak, és egész életükben szakadatlanul keresik egymást, míg meg nem találják. Csak együtt alkotnak teljes egészet, mert együtt egészek. Az egyik lélek képvisel bizonyos tulajdonságokat, a másik másféléket. Más az érdeklődésük is, de tudják, hogy csak együtt lehetnek boldogok."

Virágok beszélgetése 1.- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzámhajoltál. Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen, Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében. 2.- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál. Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként, S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

3.- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok, Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok, Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben, Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen. 4.- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok, Megtört görcsben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok, S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan, Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.  //Sárközi György //

És ha továbbra is kíváncsi vagy rám, ITT megtalálsz.